December 4.

December 4-én van Szent Barbara neve napja, aki a kis-ázsiai Nikodémia város hajdan gazdag kereskedőjének volt a lánya: nemcsak szép, de nagyon okos is. Mivel írni és olvasni is tudott, levelezni kezdett egy tudós püspökkel. Amit Istenről és a keresztény hitről megtudott tőle, olyan mély hatással volt rá, hogy amikor az apja egyszer hosszabb ideig elutazott, Barbara megkeresztelkedett.

Apját ez annyira elkeserítette, hogy maga panaszolta be lányát Nikodémia római helytartójánál, Maximus Daiánál. Barbarát kegyetlenül megkínozták, mégsem tagadta meg új hitét. Végül saját apja kardja által kellett meghalnia.

A hitben való állhatatosságára emlékezve ünnepeljük máig Szent Barbara napját.

Azt azonban senki sem tudja, hogy miért szokás ezen a napon, december 4-én virágrügyes ágakat vágni. Leginkább cseresznye-, alma- vagy mandulaágakat, de az aranyvessző, a jázmin, a birsalma ága és a fűzfabarka is jól illik közéjük.

A levágott ágak végét ferdére metszik, és úgy fektetik őket meleg vízzel teli kádba. Aztán az ágakat vázába állítják, langyos vizet töltenek bele, egy kevés cukrot és egy rézpénzt is tesznek a vizébe. Minden második nap ki kell cserélni a vázában a vizet, s akkor a Barbara-napi ágak pontosan karácsonyra virágba borulnak.

Barbara - vagy ahogy nálunk mondják: Borbála – a tüzérek védőszentje, emléknapját máig megünneplik. Az asszonyoknak ezen a napon tilos volt dolgozniuk.